Hosszúra nyúlt pillanatok azok, amikor elmélázva nézem az elmúlt gazdasági időszak befektetéseit a gardróbom polcain. Olykor rossz döntésnek bizonyult valami - a fehér kötött, belül bundis, norvég mintás kardigán még az életemben biztosan ismét divatba jön -, olykor pedig megkönnyebbülés, hogy míg kint tombolnak az elemek, addig nekem csak a megfelelő otthoni klímát kell előteremtenem havi gürcöléssel ahhoz, hogy cipőim, táskáim, meg minden egyéb ne menjen veszendőbe. Ja, és közben élek.
Mondhatnám, hogy az elmúlt napok semmilyen történései mögött ez a következtetéseim áll. Minden ugyanaz. Lótunk, és futunk és mindent megteszünk ezért vagy azért... talán az alapvető emberi civilizáció fejlődésének a záloga nem a tudás gyarapítása, hanem az irigység…
Az ilyenek gyűjtöm, ha valaki esetleg itt viszont látja a sajátját, az nagyot nyelve kattintson tovább :-), általában tovább szoktam szőni az ilyeneket és vmi egészen már lesz belőle, tehát mondhatni egy teljes garmada, vagy gardrób vagy padlás, döntse ki melyik, tele van velük.…
Minden szappanopera első epizódjának vagy pilotjának valami hasonló idétlenség a címe... Az új asszony, Az új élet, Visszatérés, Az új otthon meg mi a figy'fene.Na, az érdekesség ezzel kapcsolatos annyi, hogy előző kis napló író helyem jogutód nélkül felszámolódott,…